Pestre k�lt�z�sem ut�n j� p�r h�nappal m�r teljesen biztos voltam benne, hogy ut�lom ezt a v�rost. Nem mertem kimondani hangosan senkinek, mert olyannak t�nt volna, mintha h�l�tlan lenn�k. A sz�leim m�r kitan�tatt�k a b�ty�m, most engem is vezetnek ezen az �ton, �gy ak�rhogyan is n�ztem el�, musz�j volt bel�tnom, hogyha m�s�rt nem is, ez�rt az egy�rt k�nytelen vagyok teljes er�fesz�t�ssel neki esni a pesti �letnek.

Term�szetesen nem ment. Ut�ltam a zavaros k�zleked�st, a folytonos nyomort, meg a lankadhatatlan �bers�get: vajon mikor v�lik �ldozat�ul friss telefonom a tolakod� ujjaknak? Fur�n n�ztek, ha olvastam; de akkor is, ha csak zen�t hallgattam. D�h�s tekintettel m�regettek, amikor a buszon nem adtam �t a helyem – persze, hogy nem, t�nkre menne a gerincem. Csak ez �gysem �rdekel itt senkit, ebben a v�rosban mindenkinek a saj�t, aktu�lis probl�m�ja a legnagyobb, a m�sik szemsz�ge, pedig annyit sem sz�m�t, mint egy haldokl� cs�t�ny utols� cs�pmozg�sai.

Ut�ltam, hogy t�vol vagyok a csal�dt�l, a bar�tomt�l, a munkahelyemt�l. Meggy�l�ltem a vonatoz�st, pedig rengeteg sz�p gyerekkori eml�kem f�z hozz�. Elszepar�l�dva, k�cosan �s kis�rt szemmel keltem, majd fek�dtem. R�m omlottak az apr� alb�rleti szob�m falai. Azt�n persze �sszebar�tkoztam a lak�t�rsammal, megismertem a t�rt�net�t �s az eg�sz hossz� �jszak�z�sokba, rengeteg borba �s sok s�r�sba fuldokolt… de ezt a r�sz�t tudtam szeretni. A gondolat�t annak, hogy valahol, valamilyen nagyon sarkalatos pontj�n az �letnek kicsit mind a ketten toprongyosak vagyunk, �s m�g ha egy sz�t sem �lt�nk �t azokb�l a dolgokb�l, amikb�l a m�siknak m�r egy j� nagy b�d�nnel kijutott – egy�tt tudtunk �rezni.

Ez volt tal�n az egyetlen, ami tomp�tani tudta a szomor�s�got minden egyes perc felett, amit Pesten t�lt�ttem. �gy is elszaladt k�t �v! Borzaszt�an hossz�ra ny�lt, de a maga negat�v gyorsul�s�ban m�giscsak egy pillanat volt, �gy visszan�zve. Persze mostanra Budapest bele n�tt �letem romantikus-szomor� t�rt�net�be, �s ez lett: Mag�nyv�ra.

A harmadik �v kezdet�re elk�lt�ztem Bud�ra, r�ad�sul a bar�tommal, de ez mit sem tud v�ltoztatni a t�nyen, hogy nekem Budapest �r�kre Mag�nyv�ra marad. Most legal�bbis ezt �rzem – ahogy anno a vonatoz�sr�l is azt hittem, hogy sosem gy�l�l�m meg, ak�rmennyit kelljen ing�znom.

Tal�n k�t �v m�lva �tkeresztel�dik a v�ram.