Azt a pillanatot mesélném el, amikor Pestre akartunk felmenni, de tankolni kellett. Apa otthagyott minket az autóban, anyát elöl, hármunkat hátul. Ólom-nehéz délután és egy édes sóhaj az anyósülésről: "találtam egy bountyt!" Megtöltötte az autót anya öröme, ami annyira tiszta volt, hogy azonnal megkívánta mindenki azt az egyetlen darab, nyavalyás csokoládét. De nem szóltunk, csak kipréseltük a levegőt, amire már ráakaszkodott a vágy.

És akkor anya, hátra se nézett előtte, háromba törte a csokoládét és hátra adta nekünk. Neki egy darab se jutott, de nem volt elégedetlen. Megettem a magam részét és egyszerre akartam sírni a hálától és meghalni.

Én soha nem leszek ilyen. Túl önző vagyok és mocskos. Túl sok a rémálmom.