Ma reggel nehezen �bredtem. Tegnap �jszaka sok�ig v�rtam, hogy lesz-e telefonh�v�s, vagy sem.

Nem volt.

Persze ezzel semmi baj sincsen.

Nyegl�n el�t�ttem a v�rz� fejem okozta aggodalmat. "Nem t�rt�nt semmi!" magyar�ztam neked, pedig m�g ma is zsibbad a seb, ha hozz��rek. Tulajdonk�ppen rettegtem az elalv�st�l, de ezt csak azzal jeleztem, hogy az ajt� als� z�rj�t kikulcsoltam - ha m�snap reggel nem keln�k fel, be lehessen j�nni a lak�sba �s ki lehessen menteni a kiscic�t.

Olyan dr�mai vagyok.

�m felkeltem �s a f�lig nyitva hagyott ajt� jelent�s�t vesztette. Sok�ig fek�dtem m�g a p�rn�k k�zt, na nem mellkasomba f�szkel� �ress�g miatt, amit az ajt� z�rt �llapota okozott; hanem a t�ny miatt, hogy milyen hatalmas ez az �gy. Ha-tal-mas! Olyan nagy, hogy harmad magammal is volt m�r k�nyelmes �jszak�m benne. Meg h�t, olyan sokat alszom egyed�l, tudod? Egy �vvel ezel�tt ugyanezt �ltem �t: a meg�resedett �gy, a soha nem ny�l� ajt�. Mindig az �jszak�k voltak a legnehezebbek. Most is �gy van ez.

Csak most jobban sajog. Tudom, tavaly ilyenkor a legnagyobb m�lys�gbe cs�sztam bele - olyan pokoli ny�l�regbe, hogy m�g most is a kievick�l�s ut�reng�seit ny�g�m.

(De az igazs�g persze az, hogy m�g mindig h�rom lev�l van a h�tamon. H�rom sirat�s eml�ke. Elf�rne egy negyedik is - de azt hiszem �n�ltat�s lenne, ha a r�gi �nmagam ir�nti nosztalgi�ra a gy�sz b�lyeg�t pr�b�ln�m r�s�tni. L�tom, hogy sz�p volt. Pr�b�lom nem az ellenkez�j�t hazudni magamnak, csak az az �n nagy bajom, hogy a j� dolgokr�l nem eml�kezem meg, csak a rosszakr�l.)

Nehezen koncentr�ltam a munk�mra, mert tudtam, hogy ma lesz a negyedik �jszak�m egyed�l. Nem akarom elbagatelliz�lni: ilyenkor m�r fojtogat a dolog, hi�ba t�lt�m az id�m m�sokkal. Igazs�gtalannak �rzem picit ezt az eg�szet. Hogy az elej�n nem engedtem magam elmer�lni benne, mert a folytonos kiugr�si pontot tartottam a horizonton. Azt�n amikor vil�ggoss� v�lt, hogy m�r r�g a bok�imat szorongatja ez a semly�k, akkor m�g a kezd�d� riadalom miatt szor�totta ki bel�lem a zuhan� boldogs�got a szubjekt�v val�s�g. �s itt vagyunk a mostn�l. A mostn�l: amiben nem tudok felh�tlen�l lubickolni, mert olyan ritk�s a tal�lkoz�s. �n �rtem, hogy a v�gy hal�la a beteljes�l�s, de nem lehetne m�gis valahogyan felv�ltva �lvezni a kett�t?

(Mert �n a folyamatos v�gyakoz�sban is ki�gek. Nem tudok ilyen hossz� ideig �v�dni valaki ut�n, akit�l semmi nem v�laszt el, csak az emberil�t bosszant� l�gyraj�hoz hasonl�t� m�kusker�k. Mert dolgozni kell. Reggel kor�n kelni. Este el kell menni m�g a boltba.
Elkeser�t, hogy valami ennyire term�szetfelettit egy ennyire h�tk�znapi dolog k�pes a sarokba szor�tani.
Mintha a kis g�mb�cb�l sosem szabadultak volna ki a falubeliek, mert a kond�sfi� nem �lezte meg a bicsk�j�t m�g a d�lel�tt.)

�s pedig szerintem a v�gyat a beteljes�l�s hi�ny beteg�ti meg el�sz�r. Azt�n pedig csak �gy elporlad a megszok�sban, mint a r�gi k�nyvek lapjai. Ha pedig �gy t�rt�nik, akkor mindegy is, hogy a folyamatos katarzis el�tti csal�dotts�g, vagy a t�lhajszolt �lvezet v�lik a rutin martal�k�v�, nem?

Hiszen a v�geredm�ny mindig ugyanaz lesz. A �s B ekvivalens.