Sokat agg�dtam azon, hogy a t�vols�g miatt meddig fog m�g tartani a szell�s tal�lkoz�saink sora. Nagyj�b�l a h�tv�g�kre szor�tkozott a l�togat�sok sz�ma, akkor is sokszor m�r csak �jszakai hideggel �rkezett az ajt�mig. Ez sokszor szomor�s�got, majd a sokadik napra sztoikus t�vols�gtart�st pl�nt�lt bel�m, teljesen tudatlanul k�sz�tve a lev�l�sra. Hogy az�rt nem j�n, mert nem vagyok el�g sz�rakoztat�. K�nnyen egys�k�� v�l�, lej�rt, de retronak sajnos t�l sil�ny min�s�g�, rongybaba vagyok.

�m a karant�n v�ratlan fordul�pontot hozott a kapcsolatunkban: mi�ta letelt az a k�t h�t szeptember elej�n, m�r megint k�ptelenek vagyunk leszakadni egym�sr�l. Sokszor r�csod�lkozom a kaputelefon cs�rg�s�re, mintha �jra �s �jra elfelejten�m, hogy szabad ki-bej�r�sa van kulccsal a lak�sba. Ami viszont m�g meglep�bb, azaz ahogyan a zsigereim nem unj�k m�g a folyamatos t�ncukat, vagy a v�rnyom�som az ingadoz�st. Hogy a hasam a j�l ismert izgatotts�gt�l �sszer�ndul, majd megtelik a pillang�k sz�rnycsap�saival �s az arcomon ott �rulkodik azaz id�lt mosoly. Hogy nem m�lik k�ly�kkutya-lelkesed�sem, am�g v�rom, hogy a cseng�s ut�n t�z l�p�ssel r�nehezedjen a keze a kilincsre. Hogy sosem unom megl�tni.

A h�ten rengeteget dolgoztam, �gyhogy nagyon j�l esett a k�zels�ge, a megnyugtat� kedvess�ge, �s az a kit�ntetett figyelem, amit keveseknek osztogat. Tegnap reggel m�g leveg�t venni se volt igaz�n id�m, �s teljes elkeseredetts�ggel �ltem a laptopom el�tt f�l nyolckor, m�r k�t munkahelyi h�v�ssal a h�tam m�g�tt, eur�s �s doll�ros �zleteket b�ng�szve.

"Mi a baj?" k�rdezte. �n pedig frusztr�ltan elmagyar�ztam, hogy szerettem volna zuhanyozni, de legal�bbis megmosni a fogam, de ezer dolog van �s mind hat�rid�s.

"Megmossam �n a fogad?" El�sz�r azt hittem viccel. �gyhogy egy�tt nevett�nk, mik�zben elh�r�tottam.

"Dehogy! (...) Vagy mi, komolyan?"

"Persze." Szeme se rebbent. �n m�g mindig kicsit sz�d�lten a kora reggeli k�m�t�l pr�b�ltam kibogozni, hogy ez vajon hol helyezkedne el a p�rkapcsolati sk�l�n. Nem nyomkodjuk egym�s pattan�sait. Orrf�j�s ut�n nem k�rj�k meg a m�sikat, hogy ellen�rizze a v�lad�k nem ragadt-e esetleg valahova, ahova nem kellene. Ha reggel fel�bred�nk, csak fogmos�s ut�n cs�kol�zunk. De ki szoktuk szedni egym�s csip�j�t �s ha valamelyik�nk t�l f�radt m�r este, akkor �tszoktuk egym�st �lt�ztetni pizsam�ba. Tulajdonk�ppen nagyon szolidak vagyunk. J�, egyszer r�szegen k�zt�ren k�nny�tett�nk magunkon, k�zben pedig hangosan kacagva kapaszkodzunk egym�s kez�be. De az�rt itthon m�g csukott ajt� a jellemz�.

V�g�l olyan nevets�gesnek �t�ltem a felaj�nl�st, f�ggetlen�l az initmit�si m�rc�t�l, hogy elfogadtam. "Most m�r k�v�ncsi vagyok, hogy ezt hogyan k�pzelted." Tettem hozz� �s t�nyleg nem mozdtam a laptop kijelz� el�l, am�g � meglep� j� kedvvel elkacs�zott a f�rd�szob�nkba. Ahogy vissza�rt, el�js�golta hogy az �n sorrendemben csin�lta: el�bb vizezte a kef�t �s csak ut�na nyomott r� fogkr�met. Tudom, hogy � ford�tva csin�lja, �s ett�l nekem pocsoly�v� olvadtak a bels�szerveim, hogy nem csak �n vettem �szre az � szok�s�t, hanem � is az eny�met. Azt�n sz�lt, hogy vicsor�tsak, ha kell - h�t �gy tettem, k�zben pedig a k�lf�ldi dolgokkal foglalkoztam tov�bb. Instru�lt, ha kellett, �s azt�n t�nyleg ennyi: megmosta a fogam. A v�g�n a kezembe nyomott egy poharat, ami f�lig volt t�ltve v�zzel, �n pedig gargaliz�ltam.

Eg�sz nap ezen nevettem ut�na: hogy megmosta a fogam! Ki csin�l ilyet? Ez olyan... tipikusan gusztustalan l�nyreg�nyes fordulat. A rosszfi�, aki gyeng�d �s v�gtelen m�d figyelmes a szeretett l�nnyal. Akinek a k�nyelm��rt minden h�lyes�get megtenne. �s nem tehetek r�la, de nekem m�g a piros p�tty�s k�nyvek vil�g�n is t�l sz�rnyalnak a gondolataim az�ta is. Arr�l, hogy egyszer majd tal�n olyan �reg leszek, amikor m�r minden f�jni fog. �s tal�n � akkor is olyan ember lesz, aki megmossa majd a fogam egy kedd d�lel�tt�n, pedig neki se lesz val�sz�n�leg k�nnyebb. �s esk�sz�m, �n is megtenn�m neki. Ma, holnap, k�t �v m�lva, a hal�lunk el�tt.
Mert ebben hiszek v�gre. Hiszen � minden, amit elk�pzeltem valaha magamnak. �s tiszta sz�vvel b�zom benne, hogy mi csak m�g �ssz�bb csiszol�dunk majd az �vek alatt, �s nem pedig kin�jj�k egym�st. Hogy egy nap nem kell eld�nten�nk, hogy kin�l lakjon a k�z�s cica, mert mi h�rman m�r mindig itt lesz�nk egym�snak. Elhiszem, hogy velem k�pzeli a j�v�j�t, �s elhiszem, hogy egy klassz kis csal�dot tudunk majd �sszedobni. Elhiszem, hogy nem kell f�lnem, amikor ezekr�l besz�lek - hogy hangosan kimondjuk �s ett�l nem r�m�l meg egyik�nk sem. Hiszek a tegnapokban �s a holnapokban. Hiszek a hossz� telek �sszeb�j�saiban, az �let hosszig tart� �br�ndban, a nehezen indul� �bred�seiben, ahogy megcsapja minden reggel a k�v� illata az arcom. Hiszek abban, ahogy egy�tt kif�jjuk a f�st�t, �s hiszek abban, ahogy a f�zt�met d�cs�ri.
Elhiszek minden kimondott �s kimondatlan vallom�st.

Mert h�t v�g�lis mi m�som is lenne, mint a hit?