Kell valami kezdőpont. Depresszív távolságtartó magatartást vettem fel az oldallal kapcsolatban, mert manapság kicsit megroggyant alattam a léc és nehéz szembenézni azzal, hogy minden problémám gyökere saját magamban keresendő. Talán ez a szombati délután megengedi ezt a feldolgozást.

Egy átlagos nap, fekszem csak úgy, betegen és azt mondja nekem, hogy bocs, már nem szeretlek úgy, mint régen.

De, te, esküszöm egy félmásodperc után úgy bőgtem, mint akinek az anyját vették el. Életemben nem éreztem még így magam. Ilyen mondatot attól a fiútól sem kaptam soha, aki a kapcsolatunk elejétől a végéig kihasznált.

Köszönöm szépen.