Sokat gondolkoztam, hogy nem e l�p �t egy hat�rt, ha elkezdek mes�lni r�la. Nem lesz-e t�bb a jelent�se, ha belefoglalom az �letem egy r�sz�be. Nem lesz nagyobb a v�gy�d�s, mint am�gy. Azonban k�nytelen vagyok bel�tni, hogy beletal�lt az �letembe, teh�t sz�ra kell h�vnom.

Az �letem egy nem t�l l�tv�nyos, vagy �rdekes pontj�n tal�lkoztunk. Egy mosolyra futotta, de valahogy �gy volt ez, mint az �letemben most is nagyon fontos emberekkel: tudtam, hogy �jabb �llom�shoz �rtem. Mert ha felid�zem az embereket, akik k�rbevesznek, mindenki els� mosolya ott nyugszik a gondolataim k�z�tt. El� tudom h�vni a helyet, az �vszakot, a ruh�jukat az eml�keimb�l – ak�r egy mozg�k�psorozatot. Nem mindenkivel a val�s „els�” mosoly jelentette azt a bizonyos pillanatot. Van olyan, akivel t�l voltam m�r j� p�r h�napon, vagy �ven, mire meg�reztem a jelent�s�t. Benne m�r az is k�l�nleges, ahogy a bemutatkoz�sunkkor �sszen�zt�nk. Egy asztalnyi t�vols�gban. Tiszta volt a homloka, nem r�ncolta, nem �lt a szem�ben sem el��t�let sem k�ts�g, az arc�n felfel� mozdul� izmok pedig bar�ts�gos, b�ztat� g�rb�letet adtak az ajkainak. Ha nem hinn�k nagyon r�g�ta a reinkarn�ci�ban, akkor abban a pillanatban biztosan eszembe jutott volna, hogy j� p�r �lettel ezel�tt is bemutatkoztunk m�r, �s most csak az �j mat�ri�knak kell megbar�tkozni egym�ssal.

Tal�n t�l hamar j�ttem erre r�. J� lenne kicsit bev�rni egym�st, de kezdem most, h�sz�vesen, �gy �rezni, hogy nem mindig van m�r erre id�m. Szeretn�m �sszekapdosni az embereket, akiknek most m�g hat�sa lehet r�m. Be akarom sz�vni magamba a besz�lget�seket. Bele szeretn�k n�zni ezeknek az embereknek a fej�be, meghallgatni az �lmaikat, �s meg�rteni a legszomor�bb k�peket, amiket valaha l�ttak.

Sz�val r�bor�tottam mindent. S�t�t volt, �s ez mindig seg�t megny�lni. M�g az �t menti l�mp�k is alig-alig h�ztak f�nys�vokat az arc�n. Nekem csak a tark�m tal�lt�k.

Azt mondta sokat szokott gondolkodni. A sz�vem hevesen kezdett verni a mellkasomban, ak�r a kalitk�t el�sz�r l�t� mad�rk�nak. Szerettem volna a kez�be adni, hogy vigy�zzon r�, am�g mes�l… de elrontott�k a pillanatot az �zleti skype k�z�ny�s pixelei, meg az elcs�sz� id�z�na, amiben � m�r hazav�gyott �n pedig csak az eb�dl�ig jutottam. Ink�bb lepr�seltem a munkahelyi hat�rid�napl�mba a kis cetlit, hogy mindig eml�keztessen az apr� kedvess�gekre. Hogy mindig h�l�s legyek. Akkor is, ha egy nap soha t�bbet nem besz�l�nk egym�ssal.

Mert biztos vagyok benne, hogy � is, �n is cipel�nk a k�z�s kis �leteinkb�l n�h�ny dolgot. M�g nem j�ttem r�, hogy mit kellene kijav�tani, hogy ebben az �letben j�l m�k�dj�n, de nem fogom hagyni, hogy kifolyjon az id� a kezeim k�z�l. Az elv�l�s pillanat�ig megt�lt�m a k�z�s perceket nevet�ssel �s tanul�ssal, azt�n kielemzem nagy mag�nyomban, am�g zen�t hallgatok, � pedig gondtalanul alszik mellettem. �s meg tanulok �r�lni neki, hogy mennyire hasonl�tanak egym�sra �k, �s meg�rtem, hogy mi�rt vonzanak olyan er�sen a szavak, amik egy picit komolyabbak a megszokottn�l.

�s elfogadom, hogy �n minden bar�tomba kicsit tal�n t�bbet l�tok a nagy rajong�sok k�z�tt.